A viszony kezdete valamikor 15 évvel ezelőttre datálódik. Akkoriban sokat jártam a Mecsekbe, Kisújbánya környékére. Volt ott egy pihenőház, ahol ki lehetett venni szobát és pár napra elvonulni a világtól. Akkoriban sokszor voltam vendége egy ilyen pihenőháznak, hosszú hétvégékre. A tulajdonos házaspár igen szívélyes emberek voltak. Az asszony főzött a vendégeknek, a férfi pedig sokszor egész napra eltűnt a vadonban, gyűjtögette a különféle gombákat, növényeket, amikből az ebéd készült. Egyik este egyszerű vajaskenyeret hoztak, persze helyben sütött kenyérből, helyi tehenek tejéből köpül vajjal...szóval nem volt az annyira egyszerű mégsem. A férfi egy kosárból zöld leveleket kínált körbe. Néztem is, hogy mit akar ezekkel a "gyöngyviráglevelekkel"? Amikor láttam, hogy mások vesznek belőle és a kenyerükre teszik, én is fogtam pár levelet. Érdekes fokhagymás íze volt, finom, ízletes. Kérdeztem: ez mi volt? Akkor hallottam először a nevet : medvehagyma. Megvallom, akkor lettem rajongója. Sokat olvastam ennek a csodálatos gyógyhatású növény tulajdonságairól. Az évek során megpróbálkoztam persze én is mindenfélével, szárítva, pestonak, pogácsába, sült húsra téve, salátának, levesnek...stb...de maradtam ez eredeti vezriónál. Csakis nyersen, csakis szendvicsbe vagy más módon kisérőnek fogyasztom. A hőkezelés és a különböző feldolgozási módok elveszik azt az eredetien jó ízét, ami miatt megszerettem. Azóta csak annyit szedek magamnak minden évben, ami kitart 1-2 hétig a hűtőben.
Medvehagyma mezők....forver.
